Kalandozás Travellel soha, senkinek

Kedves ismeretlen ismerős alábbi sztorit olvasásra kínálom. Lehet vidulni, ámuldozni, szitkozódni, hinni, nem hinni. Rád bízom a konklúziót.

Történetünk klasszikus nyaralásnak indult: ajánlat megtekintése, infó begyűjtése, cash befizetése, majd happy, sunchine on the beach.

Csak a kidolgozásban akadt galiba..elKALANDOZTUNK.

Tengerparti mániánk 2011-ben sem hagyott alább, csak valaminő furcsa ostobaságból idén nem vittük túlzásba a szervezését nyaralásunknak, hanem kényelmesen befizettünk egy utazásra Montenegróba.

Tenger és hegy, amiért erre a helyszínre esett a választásunk. Igaz az utóbbi egyből a tengerből indul ki és milliónyi lépcsőn keresztül érhető el bármi. Ám a tenger faintos, színe kék, partja sziklás és homokos is és a már a l’ómaiak is jártak ott.

A fent megnevezett utazási irodában való bizalmunk leginkább annak köszönhető, hogy egy igen nagy tekintélyű állami hivatal dolgozóinak kínálták az utazást. A hivatal megnevezését kihagynám: fantázianeve: AH. Így arra a következtetésre jutottunk, ha nekik megfelel, akkor nekünk is. Az AH-nál dolgozó szervező hölgy, nagyon sokat tájékoztatott az útról, ami bizodalmunkat növelte.

Egy apró kérdés zavart csak csupán, hogy tolerancia küszöbünk mükszik-e a 30 fős csoporttal, akikkel majd buszozhatunk 10 napot.

Az utazás pontos adatai:

2011. szeptember 2. – 11.

Szervező cég(ez itt a hangsúlyos antireklám helye): Neoline Utazási Iroda (1088 Bp. Szentkirályi u. 5.)

Ismertebb neve: Kalandozás Travel http://www.kalandozastravel.hu/

Szállás: Budva, 2 * félpanziós szállodában.

Ára 190 ropi kettőnknek.

Montenegro annyira nem gyakori célja a klasszikus magyar vakációzásnak és a nyaralós „fővárosba” szólt a szállás, ezért nem sokat gondolkoztunk, befizettük a casht és vártuk a nyár végét.

Történetünk szeptember elsején kezdődik, amikor is felhívott AH-tól szervező, hogy sajnos NEM Budvában lesz a szállásunk, hanem a mellette fekvő Becici településen. Az utazási szerződésben ez megindokolva vagyon, hogy kevés jelentkező esetén változtathat az iroda. Hogy miért nem az utazási iroda hívott, nem értjük.

No de egy nappal az utazás előtt kapunk értesítést erről??

Első reakcióm az volt, hogy visszahívom a AH hölgyet és számon kérem a változtatást. Nem tettem. Helyette megnéztük a térképet: Becici kb. 1 órányi sétára van Budvától.

Ok legyen.

Indulás szept. 2-án este 21 órakor Blaháról. Gyülekezik az utazó csoport, ismerkedés, örömködés. Csupán annyit konstatáltunk, hogy az idegenvezetőnk nem vitte túlzásba a bemutatkozást és a csoport felszállítását a buszra.

Hála kevesen voltunk, csupán 18-an a 30 valahány fős buszon.

Indulás, irány a tenger, happy sunchine stb. Határátkelő előtt mosdós-fésülködés egy Mol kútnál. A túravezetőnk elfelejtette meghatározni a várakozás időintervallumát, ezért jó 30 perc múlva kászálódik mindenki vissza a buszra. Addig is a sofőr a buszon elszívott egy cigit, mert ugye amit szabad nagyökörnek, nem szabad a kisökörnek elv alapján.

Indulás..tárám..tárám. furcsa hang, nem indulás. Ismét próbálkozás tárám-tárám nulla eredmény. Ülünk, várunk, elkezdődtek az első elégedetlenkedő hangok. Néhány vagány úriember felugrik az ötlettel: toljuk meg!

Hát, ha buborék lett volna a fejem felett, akkor ezt tartalmazta volna: „Tolja, akinek öt anyja volt! Nyaralni jöttem, nem autóbuszt megtolni.”

Addig is a benzinkút wifijét kihasználva megírtam az állapotunkat a facebookra. Tudom sznob és haszontalan cselekedet.

Megtolták, beindult, mentünk, mint a fene, olyannyira hogy megérkezésünkig egyszer sem vette le a gyújtást és kapcsolta ki a motort. Még benzinkúton tankolás közben sem, amikor is kicsit kifolyt a benzin. És hát adtunk a „madarak és fák évének „ is rendesen, a kipuffogógázt a pár órás megállásokon. De hát, ha egyszer valami beindul nem szabad leállítani!

Mentünk, mint a meszes Montenegro felé némi pihenőkkel a fent említett technikát alkalmazva. A sofőrünk (szegény) egyre több kávét ivott, és fáradt tekintettel meredt maga elé. Az überalles az volt, amikor montenegroi határt átléptük, másnap 11 óra után, megálltunk egy órát pihenni egy Lukoil benzinkúton a halál semmi közepén. Senki sem tudta miért e nagy pihenési kedv. Csak később világosodtunk meg.

Budvába való benavigálásunk igen izgalmasra sikeredett, mert a sofőrnek ekkor már lassabb volt a reakciódeje és a féktávolság egyre kisebb. Ekkor én leginkább a levegő vételre koncentráltam, mert akkor már 17 órája utazgattunk kanyargós utakon és élveztük az extra légkondi áldásos hatását.

Megérkeztünk Becici szállásunkra. Alig 20 fős megfáradt kis társaság kirámolása a 40 fokba félárnyékba, amíg tettre kész idegenvezetőnk szállást elintézi. Nem ám beültet a jóparasztokat légkondis, esetleg székkel ellátott előtérbe! Ááá nem, üljenek, csak a platzon kint, szokják a szántást.

Idegenvezetőnk személyiségi vonásait ekkor már kezdtük felismerni: kedves öregúr, aki igen jól beszél szerbül, angolul stb., de abban a kérdésben, hogy meddig maradjunk egy helyen, mikor hol találkozzunk nem tudott dönteni, sőt alig beszél.

A 17 órás élményutazás alatt egy fiatal nászutas párral és vagány hölgyekkel összebratyizva elkezdtük megismerni utastársainkat: idegenvezetőnk Mikulásra hasonlított és nem túl szószátyár alkat, ezért a Móka Miki nevet érdemelte ki szótárunkban.

Szombaton, 15 óra után boldogan elfoglalhattuk a szállásunkat, ami lépcsőhegyen keresztül volt elérhető. Értsd felcipelni a csomagot kb. 100 lépcsőn. Minket ez annyira nem hatott meg, de az 50-es korosztályt annál inkább. Némi anyázás ismét. Szállás kicsi, szocreál szoba, terasszal, előtte pálmafa, pálmafán játékos kedvű egyének által lehelyezett cigisdoboz, kólás üveg stb. Utána egyből a tenger kb. 500 méterre. Két ágy összehúz, fürdő lepukkant, de van legalább. Ám hűtő nincsen. Hmm?

Nem nagyon izgattuk magunkat lementünk a strandra, majd vacsoránál megemlítjük.

Vacsoránál kért Móka Miki pár perces meetinget, hogy a fakultatív lehetőségeket felkínálja. No a pár perces talk show kb. két órás anyázós brainstromingálttá alakult át. Kiderült senkinek sincs hűtője, a szobák állapota penészestől kezdve a büdös, koszosig minden volt. Talán mi jártunk a legjobban. Tengerparti kilátás is nuku, csak nekünk volt akkorra mákunk hogy megadatott egy lyuk.

Aztán összesítették az utazási iroda ígéretét: tv, hűtő, wifi, 250 m-re a tengerparttól, szobák tengerpartra nézők, Budvában. Ebből igen kevés teljesült. A vita jogos volt, de kissé szarrágásnak éreztük, mert Móka Miki elég távolságtartó volt és nem tudott mit kezdeni a témával. Sőt elmondta, hogy ő a pénteki indulás előtt 1 nappal tudta meg, hogy ide jön, így nem készült fel annyira.

És a lényeg, amit mi nem tudtunk: 2 sofőrt ígértek az útra, hiszen a több, mint 12 órás az út, ami rendszabályokhoz van kötve. Megvilágosodtunk: akkor ezért volt a sok pihenő a semmi közepén, a folyton kávézó sofőr, aki a végén már tisztára kész volt.

Egy karakán hölgy fel is szólalt, hogy az ő az életét féltette már az út végén. Az utazási irodával kapcsolatot tartó AH-s asszonyság eleinte nagyon védte az irodát (ami persze felvetti kérdés, milyen érdek fűzte az irodához. Én elég egyértelmű okra vezetném vissza). Aztán később bevallotta, hogy ők kérték ezt a Montenegróba szóló utat az irodától, holott az nem szervezett ebbe a térségbe még. Lehet hogy oka volt? És a legvégén a budvai szállás, ami eredetileg be volt tervezve visszamondásra került (Biztos a szálloda mondta vissza? Nem az iroda a kevés jelentkező miatt?).

No ezen információkkal, ha májusban rendelkezünk, miszerint ez egy kierőszakolt út egy olyan helyszínre, ahol nincsen tapasztalata az irodának eszünk ágában sem megyünk bele. Sőt az is kiderült, hogy autóval is lehetett volna jönni és csak a szállást fizetni. Nekünk erről sem szólt a kapcsolattartó AH asszonyka (ennek oka egyértelmű utólag: meg kellett tölteni a buszt).

Szóval a menza vacsorát követően megfeküdte gyomrunkat a beszélgetést és mindenki mérgelődött a maga módján. Személyes véleményünk az volt, hogy azonnal e-mail+ telefon az utazási irodának beígérni egy bazi nagy kártérítési pert és vissza az út árának legalább 30%-át.

E-mail megszületett másnap reggel, a telefonból sms lett (??).

És ebben az időben kellett volna jegyzőkönyvezést is elkövetni. Nem tettük.

Időközben felpaprikázott karakán hölgy és párja új ötleteket vetett fel- ők amolyan amatőr Törp Okoskák -  akik sokat kérdeznek, ötleteltek és mindenkit leszarva követelték, hogy ezt meg azt látni akarják. Mivel némi hasonlóságot fedeztünk fel a hölgy napszemüveges verziója és Tom Cruise Top Gun-os tekintete között elneveztük őket Mr és Mrs Tom Cruise-nak, ahol anyuka erőteljesebb férfias vonásokat hordozott, mint apuka. Későbbiekben megtaláltuk apukának illő pólót Dubrovnikban az alábbi felirattal: I don’t need Google, because my wife knows everything(Nincs szükségem Google-ra, mert a feleségem mindent tud).

Az anyázós levél válasza reményében mi leccarva a gondokat, lementünk másnap strandra gumimatrac vásárlás, extra napernyő ágy bérlés, tüc-tüc zenés beachen királykodtunk, majd begyalogoltunk Budvába este(több, mint egy óra sportosan). Megtekintettük a kikötőben állomásozó magyar államadóságot csónak formában is.

Eközben az összes kajánk vígan megromlott hűtő hiányában, lévén 30 fok van átlagban.

Zuhanyzás után vacsorázás és újabb anyázás reményében tértünk vissza szállásunkra. Víz helyett azonban alvilági hangok kongtak a csapokból, se wc, se csapvíz, se zuhany kb. 500 fős üdülőben. Királyság!

Ezen már bepöccentem én is!

Jelzem ezidáig, őszintén vihorásztunk a többiek aggodalmaskodásán, abban a tudatban, hogy nyaralás után rendezzük a céget oszt lesz ami lesz. Hisz tenger korrekt, alszunk valahol (volt már rosszabb szállásunk is), de túléljük.

De hogy ne legyen víz ????

A tényállás: délutántól nem volt víz másnap reggelig.

Bepöccentem.

Másnap elmentünk fakultatív buszos kirándulásra Kotori öbölbe.

Busz ment, Móka Miki fővezérünk extra töketlensége egyre nyilvánvalóbbá vált, egyértelműen átvettük az uralmat az utazásunk szervezése felett, ami némileg kaotikussá tette a hangulatot. Olyannyira, hogy az utolsó napra a visszautazásra tervezett Dubrovniki városlátogatást helyett mostari híd megtekintésére változott és Dubrovnik külön napon, egész napos kirándulássá nőtte ki magát. Mert Tom Cruise asszony így akarta. Mostrart tavaly láttuk, szép volt, jó volt, de mintha oda igen gázos lenne az út- emlékezetünk szerint. Nem éreztünk őszinte örömöt, de Dubrovnik érdekelt és azt nem hagytuk volna ki. A többség ezt akarta, így egyen.

Több fakultatív kirándulást nem vállaltunk a társaság és Móka Miki eltántorított tőle.

Helyette önállóan elkezdtünk Budában rafting túra, tandem ugrás stb. iránt érdeklődni. Fel voltam dobva, kotori öblös nap után vagy rafting, vagy ugrás.

Na ja gondoltam én - mások máshogyan.

Kotor nice, tömeg, amcsi turisták száma magas, gyors rohanós városnézés (itt jelzem meg extra sváb módon a busz nem volt képes sohasem hivatalos parkolóban parkolni. Egyszer tette meg és ki is fizetették velünk). Emiatt állandó ügyintézést igényelt a téma, hol álljunk meg, mennyi ideig stb.

Kotori városkapunál hihetetlen hasonlóságot ismertünk fel, addig névtelen karakán hölgy és Top Gun-os Tom Cruise képe között, aki ezek után elnyerte nevét.

Kotor után megálltunk még pár helyen kisebb anyázásokkal tarkítva, amíg eljutottunk Herceg Noviba. Kaptunk két óra városnézést- amit mi maximálisan ki is használtunk.

Ha a buszon lévő hangulatot kellene jellemeznem, amolyan háború előtti csendet tudnám említeni, mondhatni puskaporos hordón ültünk és mindenki anyázott magában, kiscsoportokban stb. Pszicho-szociális terepgyakorlat. Információt kaptunk: az utazási iroda reggel küldött egy sms-t, hogy igyekszik minden tőle telhetőt megtenni. Mi lefordítottuk: azaz semmit se tesz.

Ám tett. Meglepő.

Amikor visszaértünk Herceg Novis városnézés után „örömhírt” mondtak, hogy ma estétől itt lakunk egy 3 *** szállodában 50 méterre a parttól. Mehetünk is vacsorázni és a szobákat megszemlélni. Az öröm és a meghatottság nehezen ért minket, hiszen kb. 3 órányira voltunk Budvától (ahol további programokat terveztünk) és még ma este át kellett költözni.

Így este 7-től a program: vacsora, szállás megtekintése, oda Budva- vissza ide kb. hajnali 2 óra.

Szállás egy 90-es években épült extra nagy üvegpalota a parton, kaja korrekt, jobb, mint az előbbi helyen. A szoba maga módján szép tiszta, ablak a tengerpartra. Ám k*** meleg, mondhatni szauna, hűtő nincs, terasz nincs.

Herceg Novi kicsi városka.

Mire is cseréltünk?

Már nem mondtunk semmit, hajnali 2-re visszaértünk a nagy költözés után, aludtunk.

Herceg Novi további felfedezése folyamatban. A szálloda saját strandján szintén fizetős a napernyő. A meleg is csak kissé csökkent a szobában azáltal, hogy éjjel-nappal nyitva volt az ablak.

A strand tényleg király, ugrálós betonos rész, de Budva a BEACH volt, Herceg Novi pici nyaralóhely..

Adtak is meg nem is.

Ekkor mondtuk ki magunk között elsőként: soha többet utazási iroda. SOHA.

Strandolás, ismerkedés stb. És következett dubrovniki fakultatív túra.

Dubrovnikba menet ismét Móka Miki elkezdte a komotós töketlenkedését, hogy hol 's mikor vegyük fel idegenvezetőnket. Jelzem az iroda nagyvonalúságát jelképezendően megengedte, hogy Dubrovnikba önköltségen(??) mehetünk, azaz 10 euro/kopf-ért, kötelezően fogadva idegenvezetőt, aki ott kalauzol: O, azaz Olívia.

Olívia számomra egy hatalmas kellemes meglepetés volt: tudott beszélni, embereket szervezni, igazi felüdülés volt. Felszállt a buszra és tolta, hibátlan folyamatos szövegét, mely informatív és szórakoztató is volt egyben.

Nézelődés, tömeg, fürdés élmény stb. megvolt és egy kis bánat, hogy idén miért nem szerveztük önmagunk az utunkat, ahogy korábban. Ahogyan haladtunk előre a napokkal egyre inkább éreztük, hogy ez nem nekünk való utazás volt a szállás színvonalától függetlenül.

Ja azt nem is említettem a szállodai szobák minőségéről:

„Tom Cruise „házaspár mellettünk lakott, reggel 6.30-kor kezdtek el veszekedni és kb. 22 órakor feküdtek, addig tolták, vagy a parton, vagy a szobában. A falak papírvékonyak voltak, óhatatlanul bepillantást nyerhetünk egymás életébe.

Egyre jobban éreztük, hogy valamit tennünk kell, magunkért és azért, hogy ne Monetengrót „utáljuk” a történtekért. Wifinek és a szállodának hála találtunk egy céget, aki tengeri kajaktúrát szervez, így utolsó előtti este megkerestük az infót, másnap reggel lefoglaltuk délutánra a témát. Így délután 3-kor egy angol sráccal és egy sportos vagány (angolul baromi jól beszélő) monetengrói sráccal egy rövid tengeri kajaktúrára mentünk a szemközti partra. Szememben ez a srác mentette meg montenegróiak becsületét, beszélgettünk az életszínvonalról, sztorizgatott, idegenvezetett.

Így utolsó esténk is eltelt. Vacsora alatt Móka Miki megkeresett. Furcsa szokása volt kaja közben odajönni dumálni és további megbeszélésekre ösztökélni, mi erről a második alkalomtól kezdve távol maradtunk.

A visszaindulás első időpontja szept. 10-én, fél 10 reggel, majd onnan Horvátország, Bosznia, ismét horvát, ismét Bosznia, Mostar, indulás haza, pótsofőr felszedése Magyarországon.

Móka Miki indulás előtti este már 9.15-ös indulást emlegetett, de a csoport 90%-a elegánsan leszarta.

Nem értettük a korai indulást, hisz a tervek szerint- (melyet írásban is megkaptunk) másnap reggeli érkezés volt írva, azaz 11-én, vasárnap reggeli órák.

Móka Miki halász lehetett előző életében val’szeg, mert neki a reggel hajnali 4 óra jelentette.

De amíg ezt elértük:

Határon várakozás, problémák, fenyegetés. Utolsó nap már le sem szállt kedves vezetőnk a sofőrrel fordítani, okát nem tudjuk. Útleveleket egy igen kedves aktív úr szedegette össze, ő segített a sofőrnek a navigálásban. No comm. Móka Miki lemerült, kivették belőle az egyébként is zárlatos elemet.

Mostart elértük, délután 2-kor igazán bájos égető napsütésben. Többekben ekkor már felmerül a kérdés: a mi a fenének jöttünk el ilyen korán a szállodából és mikor érünk haza???

Móka Miki hallgatagon ült, nem tájékoztatott.

Mostarba extra drága parkolóba vezetett az utunk. A parkolás költsége – a távoli beszélgetésből kiszűrve -  8 euró/óra és valaminő furcsa elhatározásból ezt az összeget tőlünk utasoktól koldulta össze, fejenként 50 cent 18 embertől. Nem vagyok nagy matekos, de ez szerintem több, volt, mint 8 euró. (jutott kukacra a pecázáshoz).

Akkor ott még egy önjelölt idegenvezetőt is ránk akart tukmálni. Akkor pöccentem be igazán. A muksó nem beszél magyarszkit. A társaság fele meg magyarszkin kívül mást nem beszél, ezért minek fizessünk, külön? Könyörgöm.. Ismét méltatlankodás, Móka miki töketlenkedése 10 percben.

A végeredmény: hogy 1, azaz egy egész órát kaptunk városnézésre.( a parkolás és annak ára közti összefüggésre gyanakszom magyarázatként) Ezért utaztunk ide plusz 500 km-t.

Őszintén nem értettem.

Visszaértünk, buszra felszálltunk, elindult, amikor Móka Miki igét hirdetett buszsofőr szabályzata szerint éjfélre a magyar határon kell lennünk, ott vesszük fel a másik sofőrt. Addig egy 20 perces és egy egyórás kötelező pihit kell tartani. Kérdésem a plusz sofőrnek nem az lenne esetleg a funkciója, hogy ezt a kötelező egy órát kihagyjuk???

Biztosan én vagyok a gyökér matekos.

És az extra ezután: hajnali 2-3 között Budapesten leszünk.

Az igen! Mindenki anyázik, nincs metro, vidéki közlekedés stb.

Ha délután indultunk volna nem is lett volna ez baj, este buszon alszunk, reggel Pesten vagyunk, mindenki boldog. De kiderült Móka Miki nem értelmezte túl rugalmasan a szálloda elhagyását: 10-kor el kell hagyni a szobát, de a parkolót lehet használni csak megbeszélés kérdése, amiért ugyebár fizetik a jóembert.

Hosszas várakozás után kanyarintottunk egy 20 perces szünetet, majd útnak indultunk. Amikor is 5 perc után megálltunk, hogy most következik a sofőr egy órás pihenője. Azt hittem az agyam eldobom!!

Az út szélén Boszniában valahol egy órát dekkoltunk. Amikor előtte 5 perccel álltunk meg. Miért nem ott?

Móka Mikit indulás után elkezdtünk faggatni, hogy mikor is érünk Pestre, aki nagy nehezen ismét informált minket.

Vasárnap, hajnali 4.30 körül értünk a Blahára. Móka Miki remélem egyből pecázni rohant! Nyilvánosan nem köszönt el, így gondolom sietett.

Tanulság:

NeolineUtazási Irodával még a halál se utazzon, mert idegbajt kap!

Reklámáló levelünkre válaszként az alábbiakat kaptuk: másik sofőr még felszállás előtt megbetegedett, a szállás második esetben korrekt volt, az idegenvezető Móka Miki szerint mindeni  fainul érezte magát és nem volt panasz.

Kártérítésre való lehetőség nincs.

Nyilvánosság???  Vélemény szabadság ami maradt.